Fogalmam sincs, mi a terve Ljubov Nepopnak. Működése hetek óta teljesen illogikus: úgy viselkedik, mintha parlamenti képviselő lenne a február 24. óta bombázott Ukrajnában, nem pedig hazája Magyarországra akkreditált nagykövete. Követeléslistákat ad át,
mintha a Kárpát-medence legelnyomóbb kisebbségpolitikáját folytató Ukrajnának bármivel is tartozna Magyarország;
hisztérikus hangulatban, a létező legkevésbé diplomatikus módon közvetlenül reagál a magyar miniszterelnök szavaira, közölve, hogy majd a sírban lesz stratégiai nyugalom; és teli torokkal beleáll a nyugati világot elöntő általános ruszofóbiába, követelve Sztanyiszlav Csercseszov Fradi-vezetőedző menesztését – figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Csercseszov egyébként még csak nem is orosz. Hanem oszét, egy olyan észak-kaukázusi népcsoport tagja, amely maga is igen bonyolult viszonyt ápol az oroszokkal.
A nagykövet dolga köztudottan nem az, hogy üsse-vágja az országot, ahová akkreditálták. Arra ott van a kormány, a külügyminiszter, a parlament külügyi bizottságának tagjai – olyan politikusok, akik úgy külpolitizálnak, hogy közben belpolitizálniuk is kell. Mert ha Ukrajna aktuális ellenségeire – akik most nyilvánvalóan az oroszok, meg mindenki, aki az oroszokra nem dobja le azonnal az atombombát – nem kiabálnak kígyót-békát kellő hangerővel, leváltják őket a választók, feltéve, hogy a háború után egyáltalán ráérnek erre még.
De a nagykövetnek nem ez a dolga.
A nagykövet dolga az, hogy az artikulálatlan dühöngést is lefordítsa a fogadó országban jól csengő, szép szóra.
Az ő teljesítményét nem jól megaszondott beszólásokban mérik, hanem elért eredményekben. Támogatásokban, amelyeket Ukrajna nemzeti katasztrófájának közepén Magyarországtól kap, teljesülő kijevi kérésekben, sikeres együttműködésekben.
Erős a vélelmem, hogy ilyen hangnem nyomán ilyenekből nem sok lesz. Ljubov Nepop a saját sikerének esélyét nullázza le minden egyes alkalommal, amikor szólásra nyitja a száját. Érthetetlen.
Akárcsak Ukrajna külpolitikája, amely az elmúlt nyolc évben pont annyit közeledett az EU és a NATO által elvárt követelményekhez, mint amennyi támogatást most a kollektív Nyugattól kap: egy profilképnyit. Felfestette a homlokára a tizenkét sárga csillagot, de megmaradt ugyanannak a korrupt, elnyomó romhalmaznak, ami világéletében volt. A nagykövet asszony azt csinálja kicsiben, amit Ukrajna nagyban: egyszerre üt kétfelé, majd ráfázik. Izmozik az oroszokkal, EU- és NATO-tag szomszédját leckézteti – és ezt akkor sem bánja meg, amikor már rég elkésett vele.
Persze, nem könnyű egy igaztalanul szétlőtt ország nagykövetének lenni.